Ötödik - Második rész

Sziasztok!

Nem terveztem, hogy ilyen hamar hozom az új részt, de pénteken elutazok, és nem tudom meddig leszek Keszthelyen. Ezen kívül mindenképpen szeretnék még egyet írni a héten, de az majd attól függ, hogy mennyire leszek fáradt - ugyanis még mielőtt felszállnék a buszra, szakmai érettségim lesz aznap :D Ja, szerintem is király.

Nyugodtan tippelhettek hozzászólásban, hogy szerintetek melyik lesz az a bizonyos fiú a rész végén ;)

És Caroline-nak külön köszönet, mert mindig veszi a fáradtságot, és tartalmas hozzászólásokat ír! ;)

Véleményeket szeretnék, és használjátok a gombokat!

Kellemes olvasást :)

xx, Sophie

5./2

Nem ismertem Zaynt annyira, hogy véleményt alkossak róla, de amiket az előbb hallottam, kezdetnek elég volt. Igaz, velem normális volt, de ha a barátnőjéről ilyeneket mond nekem, akivel egy napja sem ismerik egymást, akkor másoknak mit mondhat? Sajnáltam a lányt egy kicsit. Elképzeltem a helyzetet, hogy ha nekem lenne ilyen barátom, kiakadnék. Elég megalázó.
Azon gondolkodtam, hogy milyen rég voltam már bulizni - persze, még otthon, Oliviával -, és nem halnék bele, ha a fiúkkal maradnék, és egy kicsit kikapcsolódnék. De – más részről – csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy légtérben kell maradnom Niallel, akinek a szemeitől körülbelül meghalok, ha rám néz. Nem akarom, hogy olyan dolog történjen, amit másnap megbánok. Plusz, holnap interjú, amire most már természetesen nekem kell kísérni a fiúkat.
Kivettem a zsebemből a telefont, és a fülemhez emeltem. Aztán vártam.

- Igen? - Olivia hangja fáradt volt.
- Aludtál már? Bocsi, ha felébresztettelek, de tanácsra van szükségem.
- Történt valami? Amúgy nem baj. Így is a könyveken aludtam el – nevetett fel. - Legalább letusolok, és befekszek az ágyba.
- Még nem. Mármint... Buli van a fiúknál. Tudod, amit mondtam, hogy meghívtak pizzázni. Maradjak, vagy ne? - Sóhajtottam, és valahol reménykedtem benne, hogy azt mondja majd: „Menj szépen haza, és aludd ki magad!”
- Mikor buliztunk utoljára? Ha haza megyek, az lesz az első, hogy egy rohadt nagyot bulizunk! Ez nem kérdés! Még szép, hogy ott maradsz!
- De holnap interjú, és amúgy is csak most találkoztunk, és… - Próbáltam minden lehetőséget felsorolni, hogy valami kibúvót találhassak, de közbevágott:
- Milyen de? A legjobb módja az ismerkedésnek a bulizás. Az a holnapi interjú pedig meg sem fog kottyanni. De tulajdonképpen minek hívtál fel, ha már eldöntötted magadban?
- Csak hiányzol. - Sóhajtottam, és megint elkapott a szar kedv. - Olyan egyedül vagyok, de komolyan!
- Ha azért hívtál, hogy bűntudatom legyen, akkor sikerrel jártál. - Szünetet tartott. - Te is hiányzol, te debil. És nem vagy egyedül! Ott van az a pár srác, tuti jóban lesztek rövid időn belül. Csak aztán ne az legyen, hogy a Holdon tartózkodó barátnődet elfelejted, mert celebekkel spanolsz!
- Ahj, hülye! - Felnevettem. Mindig meg tudott nevettetni, akármilyen szarul is éreztem magam. - Szó sincs ilyen dolgokról! Remélem jól ki fogunk egymással jönni, de az akkor sem ugyanaz, mintha itt ülnél mellettem az erkélyen. Akkor nem is gondolkodnék azon, hogy maradjak-e, vagy sem.
- Nemsokára szünetet kapok, és haza megyek. Te pedig most szépen bemész, és bulizol egyet. És leteszem, mert sok lesz a számlád.
- Anyuék fizetik, szóval...
- Nem baj! Na, jó legyél, és érezd jól magad! Puszi!
- Rendben. Szép álmokat, szia Oli!

 http://www.youtube.com/watch?v=eP_eI5T_deU

Na, köszi. Ezzel sem lettem előrébb. De tényleg igaza van. Olyan régen engedtem el magam, hogy már rám férne...
Eltettem a telefont, és sietősen a nappali felé indultam, hogy még véletlenül se maradjak le semmiről. A zene időközben egyre hangosabb lett, és az asztal megtelt különböző nagyságú és színű üvegekkel. Volt egy olyan érzésem, hogy azok nem üdítőt tartalmaznak.
Louis éppen a hangfalakon ügyködött, gondolom, hogy ennél is hangosabban szóljanak, Niall pedig éppen a pizza maradékait ette.
- Többiek?
- Konyha! - Niall tele szájjal válaszolt vigyorogva.
Elindultam a konyha felé, de aztán rájöttem, hogy azt sem tudom merre van, aztán a kanapét megint megkerülve átértem egy folyosóra, ahonnan 4 ajtó nyílt. Benyitottam az összes helyiségbe, de mint kiderült, mindegyik vagy fürdőszoba volt, vagy WC. Visszaérve a nappaliba, Niall még mindig a pizzát rágcsálta, amíg Louis kicsi poharakba töltött valami kék színű löttyöt.
- Merre van a konyha? - próbáltam a zenét túl kiabálni. A többi vendég most biztos örül.
- Megmutatom, gyere! - Niall felpattant a kanapéról, és a vállamat átkarolva kezdett vezetni egy másik irányba, mint amerre én indultam az előbb. Átmentünk egy szűk kicsi folyosón, és a folyosó végén beléptünk a konyhába. Te jó ég! Akkora, mint a nappali.
- Mi újság? Puszedli úgy döntött, ma mégis velünk bulizik? – kérdezte Zayn az asztal mellett állva, miközben csipszeket szórt ki pár műanyag tálba.
- Persze, nincs jobb dolgom, tudod!? - Megforgattam a szemeimet. - És mi az, hogy Puszedli?
- Zayn mindig is szerette becézgetni az áldozatait. - Harry felröhögött.
- Harry, kussolj már! - Zayn is vele együtt röhögött. - Na gyere Leni, igyunk! Szereted a vodkát?
- Nem akarok veled inni! Inkább iszom Liammel! - Az illető felé fordultam, de az csak rázta a fejét, jobbra-balra.
- Nem iszok alkoholt, bocsi - válaszolt vigyorogva, és az előtte álló energiaitalos üvegre bökött: - Én ilyenekben utazom.
- Ó, puhány! Akkor kénytelen leszek veled beérni - hervadt le az arcomról a mosoly, és Zayn felé fordultam. - Meg veled – és Harryre mutattam.
- Ha nincs ló, jó a szamár is, értem én. - Zayn átnyújtotta a feles poharat, aztán Harry kezébe is nyomott egyet. - Húzóra!
Amint lenyeltem a poharam tartalmát, rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem a vodkát. De persze erre mindig akkor jövök rá, miután megiszom. A kólás üvegért nyúltam, és nem foglalkozva azzal, hogy pohár is kéne esetleg, beleittam.
- Baahh, de utálom én ezt! - vágtam egy grimaszt, és a többiekre néztem. – De, hát, az élet nem kívánság műsor. - Kivettem Zayn kezéből az üveget, és elindultam a nappaliba, hogy a többiekkel is igyak.
Fél órával később üresen állt az asztalon az a vodkás üveg, amit lenyúltam Zayntől, és már a másodikat bontotta Louis.
- Na, ki kér még? - emelte a magasba az üveget, mire a válasz mindenki szájából egyöntetűen az "ÉN!" volt.

Tudtam, hogy nem lesz jó vége ennek az estének. Mármint jó lesz, de a másnap biztosan fáj majd. Louis jóvoltából állandóan táncoltam, de nem csak én, hanem mindenki. A kanapén ugráltunk poharakkal a kezünkben, és az épp aktuálisan üvöltő zenével együtt ordibáltunk. Amikor olyan zene jött, amit nem szerettem, leültem az egyik fotelba, hogy legalább addig is pihenjek. Kihalásztam a zsebemből a telefont, és nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy hajnali fél 1 van, és barátnőm már biztosan alszik. Rámentem az „új üzenet írása” ablakra, és pötyögni kezdtem.

Be vagyok rúgva, jól érzem magam, és fájnak a lábaim. Valószínűleg mindjárt megyek cigizni, aztán iszok még valamit... Szeretlek!

- Kinek írtál? - Liam huppant le mellém a fotel karfájára. Ő volt közülünk az egyedüli józan, és erre büszke is volt.
- A barátnőmnek, Oliviának - mosolyogva próbáltam ránézni, de sötét volt, mert az előbb Harry lekapcsolta a villanyokat. Azt mondta, az nem buli, ahol világos van.
- Értem. És élvezed a bulit?
- Persze! HÉ, SZERETEM EZT A ZENÉT! HANGOSÍTSÁTOK FEL! - Ahogy meghallottam a zenét, felpattantam, és húztam magam után Liamet. Próbált ellenkezni, de a zene miatt nem hallottam, amit mond, szájról meg nem tudok olvasni, így csak rángattam tovább. Aztán, még mindig a kezeit fogva, elkezdtem ugrálni.
A hi-fi átkapcsolt a következő zenére, de az ugrálást és az éneklést nem hagytam abba.
- Helloooo! - Két kéz fonódott a derekamra, amin annyira meglepődtem, hogy ugrálva megfordultam. Zayn állt előttem, hasonló kinézettel, mint amivel én rendelkeztem.
- Szia - vigyorogtam rá.
- Mi újság? Jól érzed magad? - A kezei még mindig a derekamon voltak, amit józan állapotomban már rég lelöktem volna magamról, de abban a pillanatban nem zavart, csak vigyorogtam tovább.
- Igen.
- Akkor most nem háborúzunk? Szent a béke? - Egyik kezét elvette a derekamról, és felém nyújtotta, mintegy békülési szándéka jeléül.
- Nem háborúztunk eddig se, csak nem tetszik, amit csinálsz. - Elfogadtam a kezét, amit - mint az 5 éves gyerekek - elkezdett rázni.
- Tudod, nem tudok ellenállni a lányoknak! - Szomorú fejet vágott, aztán vigyorogva folytatta tovább: - Erkély?
Bólintottam, és elindultam.

- Friss levegő, ez hiányzott már! - Jó érzés volt a benti meleg után kiülni a hűvösre.
- Ja, nekem is. Kérsz? - Felém nyújtotta a dobozát, amiből kivettem egy szálat, és megköszöntem. Elvettem az asztalról a gyújtót, majd miután az én cigim már égett, Zayn felé nyújtottam.
- Tudod, amikor elindultam otthonról, még nem gondoltam, hogy ma este már veletek bulizok. - Még mindig éreztem, hogy eléggé részeg vagyok, és semmit nem józanodtam.
- Hát, fura egy helyzet, az biztos. Mármint, ne érts félre, de mi sem gondoltuk, hogy ma már ennyire ismerni fogunk téged. - Elvigyorodott, és hátra dőlt a széken.
- De örülök, hogy maradtam. Tök jó minden, és már megkedveltelek titeket. Akkor mi lesz még később... - Nevetve megfogtam az arcom, és az asztalra könyököltem.
- Hogy értve mi lesz? Kivel? - Közelebb jött…székestül. Basszus, elszóltam magam.
- Tudod, csak úgy, hogy biztos jól fogjuk magunkat érezni együtt, meg hülyülni fogunk, meg ilyesmi...
- Aha! - Megint közelebb jött. Összeért a térdünk. - Tudom, hogy tetszik neked Niall.
Felnevettem, és próbáltam úgy tenni, mint akinek fogalma sincs róla, hogy miről van szó.
- Ez jó vicc volt, Zayn! - vigyorogtam rá erőltetetten.
- Nem viccnek szántam, és te is tudod, hogy miről beszélek.
- Nem tetszik Niall, nem tudom honnan szedted. - Próbáltam komolyan nézni, de nem igazán sikerült. Még mindig kóválygott a fejem.
- A lényeg, hogy tudom.
- Akkor elég rosszul tudod.
- Tényleg nem tetszik? Akkor bizonyítsd be! - Még közelebb jött, és az arca csak centikre volt az enyémtől. Tudtam mi fog következni pillanatokon belül, ha nem csinálok semmit.
- Zayn, neked barátnőd van, és én nem akarom, mert... - Felálltam, és el akartam indulni vissza a nappaliba, de ahogy én emelkedtem, úgy emelkedett ő is. Megint megfogta a derekamat, majd rám nézett.
- Jobb oldali folyosó, harmadik ajtó. Várni foglak! - Kacsintott egyet, majd mintha nem történt volna semmi, megfordult, és visszament a lakásba.

Én meg ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, és legalább 5 percen keresztül egy hang sem jött ki a torkomon. Most komolyan felajánlotta, hogy feküdjek le vele? Ennyire hülyének néz?

Elindultam, hogy felöltözök, és haza megyek, de ahogy léptem volna be a nappaliba, nekiütköztem valakinek. Annyira álmos voltam, hogy hagytam, hogy felhúzzon a földről, és a karjaiba vegyen. Csak hagyjatok aludni!
- Azt hittem, hogy eltűntél, de szerencsére nem. Na, gyere szépen, ez jól fog esni! - És képszakadás…