Novella & Díj

Sziasztok!

Úúú, annyira boldog vagyok! És ez nagy részben Nektek köszönhető ;)

Nagyon jól estek a hozzászólások a fejezethez! Főleg azoktól, akiktől nem hittem volna, hogy kapok véleményt, és akiket már jól ismernek a blogspoton vagy a neonon.

Jól esik, hogy tényleg leírjátok amit gondoltok, és nem csak annyit írtok, "hogy tetszett, folytasd".

És képzeljétek, megkaptam életem első díját! *-* 

Things to do:

- Tedd ki a képet. kész!

- Köszönd meg. köszönöm snuggly! :) örök hálám üldözni fog :D [Vedd úgy, hogy visszaküldtem!]

- Küldd tovább.

• FantasyGirl: http://betterwithniall.blogspot.com/
• Donnacsi http://1derfullife.freeblog.hu/
• Sophie http://one-direction-story-by-sophie.blog.neon.hu/
• Angel remember-forever-angel.blogspot.hu

 

- Értesítsd őket. azonnal ;)

És egy kis meglepetés, amíg nem jön az új rész:

Ez egy kis novella szerűség, amit Bétám, Katie írt. 

Mi történt volna, ha a dolgok másképp alakulnak?

(A véleményeket sok szeretettel várjuk, és nem csak én, hanem Katie is! ;)

xx, Sophie

***

What if...?

- Erkély?
Bólintottam, és elindultam.

Jól esett egy kis nyugi és friss levegő azok után, hogy odabent folyamatosan ugráltunk, meg persze az alkohol is megdobta már a fejemet. A kis asztal két, egymással szemben lévő székére ültünk. Rágyújtottam, aztán továbbadtam a gyújtót.
- Sosem tetszett, ha egy lány cigizik.
- Sosem érdekelt, hogy mit gondolnak mások. Tudom, hogy rossz szokás, tudom, hogy káros az egészségre, és tudom, hogy nem áll jól, de valamiért mégis... – Mintha csak Oliviát hallanám, ahogy éppen a leszokásra buzdít.
- …megnyugtat. Tudom! – Majdnem egy percig nem szóltunk egymáshoz, csak hosszúkat szívtunk a cigiből. Ő törte meg a csendet: - Most éppen mi izgatott fel ennyire?
- Fázom!
- Ne terelj!
- Tényleg fázom! – pattantam fel a székből és indultam volna egy pulcsiért, de Zayn széttárta a kezeit, és hívogatóan legyintett a hátára terített pléd alá. Elnyomtam a cigimet, és odahúztam mellé a székemet. - Válaszolva a kérdésedre: ez most nem a megnyugtató-féle volt, inkább a buli tartozéka – néztem rá komolyságot színlelve, de aztán elnevettem magam. Ő pedig folytatta a kérdezősködést:
- Biztos nem Niall közelsége zavart meg ennyire? – Húzogatta a szemöldökét. Ezt utálom. Carlie is mindig ezt csinálja, ha valami fiús téma kerül szóba köztünk.
- Te miről beszélsz? – Tudni kell rólam, hogy nem vagyok olyan jó színész, mint amilyen jó szeretnék lenni.
- Ugyan, Leni! Már mindenki észrevette. Akárhányszor ránézel, elmosolyodsz. – Már megint azt csinálja a szemöldökével.
Te jó ég! Ennyire feltűnő lenne? De mi is? Még én sem tudom, mit érzek. Csak aranyosnak találom. A szomszéd srácra emlékeztet még kiskoromból. Ethan. Évekig ő volt a legjobb barátom, de mikor az anyukája újból férjhez ment, Bulgáriába költöztek. (Ilyen ország tényleg létezik!?) Így az általános iskola után teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat. Ezután került a képbe Olivia.
- Emlékeztet valakire… - mosolyogtam még mindig arra a kedves kisfiúra gondolva.
- Lehetek őszinte?
- Persze!
- Reméltem, hogy rosszul látjuk a dolgot.

Kezdett kellemetlen lenni, hogy kb. 10 centi van a fejeink között. Valahogy éreztem, hogy most a „tetszel nekem” rész fog következni, és ettől zavarba is jöttem, de természetesen minden erőmmel próbáltam leplezni ezt.
- Miért is? – Úgy kérdezem, mintha nem tudnám a választ. „Tetszel.” Mondd már ki! Direkt csinálja. Mondjuk fiú. Ráadásul ő Zayn, a nagy csajozós. Tudja, hogyan kell az ujja köré csavarni a lányokat. Vagy most csak szivat, és mindjárt koppanok egy nagyot…
Is this really happening? Csókolózunk. Én itt nagyban elmerülök a gondolataimban, ő meg egyszer csak megcsókol. Már majdnem felháborodva ellöktem magamtól, mikor a kezeit a derekamra csúsztatta, és ettől elgyengültem.
- Hé, ti ott! – szólalt meg egy hang az ajtóból, mire szétugrottunk. – Tegyétek le Niall-t, és tipli aludni! – Liam kiabált rá Harry-re és Louis-ra, akik éppen a szöszit hintáztatták a kezeinél és a lábainál fogva. – Délután interjú, hogy fogunk így kinézni!? – majd az ajtón kihajolva folytatta: - Leni, a Zayn melletti szobában megágyaztam neked. Kérlek, feküdjetek le ti is, én intézem a kölyköket – intett hátra a fejével az egymást kergető fiúkra egy erőltetett mosollyal az arcán, majd a hálók felé irányította őket.
Oltári nagy mázlink volt! Zavaromban rá se mertem nézni Zayn-re. Csak felálltam és toporogtam ott, mintha nem tudnám, merre menjek.
- Leni… - Halkan szólt hozzám, de én csak felkaptam a gyújtóm, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Kicsit még mindig szédelegtem, nem voltam teljesen magamnál. Megmostam az arcomat, majd a lehajtott wc tetejére ültem és az arcomat a tenyerembe fúrva elgondolkodtam egy kicsit. Mi a frászt csinálok? Csak pár napja ismerem őket. Ki tudja, meddig fogunk még együtt dolgozni. Én meg rögtön megadom magam az egyiknek!? De sajnos be kell vallanom, hogy jól esett. Mostanában se időm, se lehetőségem nem adódott pasikkal „úgy” ismerkedni. És hát Zayn…
Felpattantam, mielőtt még tovább gondolkodom a dolgon, de rossz ötletnek bizonyult. Úgy megszédültem, hogy el is estem. A fejem tompán koppant a fürdőszoba szőnyegén, és valószínűleg elvesztettem az eszméletemet. Pár perccel később egy ágyban tértem magamhoz. Körülnéztem a szobában, amit a folyosó fénye világított be halványan, de nem láttam senkit. Azt hittem, már otthon vagyok, úgyhogy visszacsuktam a szemem, de pár pillanat múlva valaki leült mellém az ágyra.
- Leni, jól vagy?
Megmagyarázhatatlan, hogy milyen felindulásból, de miután kinyitottam a szemem, és megláttam a tetkós srácot, megcsókoltam. Aztán…

Már kelt fel a nap, de a ház még csendes volt. Ott feküdtünk egymás mellett, de egyikünk sem tudott megszólalni. Magamban realizáltam a helyzetet: a hotelban vagyok, és egy fiú szuszog mellettem. Nem hiszem el! Oli ki fog akadni. Nem bírok tovább itt maradni! Némán felálltam, összeszedtem a ruháimat a földről, és csak ennyit mondtam suttogva:
- Senki nem tudhatja meg!
Aztán lábujjhegyen áttipegtem a folyosón, és egy betörőt megszégyenítő módon kislisszantam az ajtón.